Önkény!
Vagy Örkény
Orbán Viktor tusványosi beszédéből kiderült: az „önkény építése” lesz a Fidesz fő üzenete a Tisza-kormánnyal szembeni politizálása során.
Elhangzott ez a volt miniszterelnök szombati beszédében, utána annak rendje és módja szerint megjelent cikkekben, műsorokban, majd a Fidesz új frakcióvezetője is elismételte a Parlamentben. Sőt! A Tisza még azt a szívességet is megtette, hogy az ülésvezető Hallerné Nagy Anikó a fideszes Hankó Balázstól elvette a szót beszédének közepén, máris újabb „önkényelemet” szolgáltatva.
A régi ellenzék a Fideszt vádolta diktatúrával, a Fidesz most majd a Tiszát önkény kiépítésével — gondolhatná valaki, cinikusan megjegyezve: hát, ilyen a politika. Pedig nem. A Fidesz „önkényezése” aligha lesz sikeres, sőt akár kontraproduktív is lehet.
Mindezt három pontban mutatom be — olvassatok tovább!
Sokat elmond a Fidesz valóságértelmezéséről, hogy szemmel láthatóan őszinte felháborodással, a választások óta nem látott következetességgel állnak bele az önkény témájába. Én sokáig azt gondoltam, Orbán Viktor politikusi képességei a legnehezebb időkben is legalábbis adekvát helyzetértékelést tesznek majd lehetővé. Ám a mostani út azt bizonyítja, hogy a volt miniszterelnök sem kerülte el azt a csapdát, ami a hatalomban sokáig maradókat olyan sokszor a bukás felé taszítja.
Összetartunk jóban, rosszban
Orbán Viktor rengeteget dolgozott azon, hogy önmagát és politikai közösségét a nemzeti oldallal azonosítsa. És valóban: dacára annak, hogy ezen baloldaliak és liberálisok szomorkodhatnak, viszonylag sikeresen építette fel, hogy ideológiai-politikai értelemben a nemzet kifejezés ma inkább a jobboldalhoz kapcsolódik. Amikor azt mondja, a nemzeti oldal támadás alatt áll, ideológiai értelemben számíthat közösségének támogatására
.
Ám ugyanez nem érvényes szervezeti értelemben: miközben Orbán Viktor értelmezésében a Fidesz küzdött a nemzeti értékekért, magának a Fidesznek a támadása nem egyenlő a nemzet támadásával. Különösen akkor nem, ha ez a támadás személyi, vagy éppen anyagi jellegű.
Márpedig melyek az „önkény” legfontosabb bizonyítékai? Hogy a Fidesz képviselői nem indulhatnak majd újra a választáson. Sőt, más intézmények esetén is ez a szabály lesz érvényben. Bóka János első frakcióvezetői beszédében vészjóslóan említi: 28 pozíciót nem tölthet majd be fideszes politikus! Majd az újabb bizonyíték: hétfőn a Fidesz egy képviselőjétől elvették a szót. Illetve a Fidesz irodájába hatóságok vonultak ki szervereit átvizsgálni. Nem beszélve Sulyok Tamás eltávolításáról.
De a Fidesz megtanulhatta volna már, hogy politikusokért, politikai pártokért az emberek nem mennek tűzbe. Sőt, hányszor használta ki ugyanezt a Fidesz, mikor egyébként civil szereplőket is próbált pártokhoz kötni, úgy tenni, mintha politikusok lennének?
A kemény mag kemény magján túl vajon ki menetelne békésen vagy kevésbé békésen azért, hogy Orbán Viktor elindulhasson azon a választáson, ami abba a parlamentbe juttatná be, amelybe most egyébként be se akar ülni?
Nem beszélve arról, mennyire inkonzisztens ez az üzenet azzal, ami egyébként a Fidesz holdudvarában történik. Ha önkény épül, akkor az önkénnyel szemben állók szervezetei, gondolkodói, intézményei összetartanak, és hősies harcot vívnak az önkénnyel szemben. Ehhez képest az önkénnyel szemben harcot vívni hivatott médiumokat a Fidesz gazdasági szereplői bezárják, a bátor újságírókat földönfutóvá teszik. A nemzeti oldal prominensei pedig harc helyett kínai járművek mögé húzódnak.
Nem lehet olyan nagy az önkény, ha olyasmit tilt meg, amit a fideszes politikusok éppen maguktól adnak fel: a parlamenti mandátumot. Azt pedig talán nem kell magyarázni, hogy mást jelent társadalmi csoportokkal szemben fellépni, mint száz-kétszáz, a politikai elithez tartozó szereplővel szemben. Ráadásul, mint arra a Fidesz emlékszik, az előzővel szembeni ellenállás is korlátozott eredményeket hozott
Irány Washington!
Mert elég abból, hogy Brüsszelben mondják meg, mit kell gondolnunk!
Orbán Viktor tőle szokatlan módon kompetenciakorlátokról is beszámolt Tusványoson. Nem tudta ugyanis egyedül definiálni azt a furcsa rendszert, amit Magyar Péter épít.
Egyébként ez önmagában nem meglepő vallomás. A kampányban sem tudta a Fidesz definiálni Magyar Pétert. Egy volt fideszes? Áruló? Brüsszeli báb? Erőszakos juppi? Facebook-algoritmus? Ezért aztán Magyar Péter egyszerre lett mindegyik, és így egyik sem.
Így nem csoda, hogy a Magyar által épített önkény is ellenáll a definíciós kísérleteknek. Legalábbis amíg azokkal Orbán próbálkozik. Ám amerikai barátai segítségére siettek. A venezuelai rendszer épül itt Magyarországon, mondták neki Trump környezetéből, és ha ők mondják, úgy is van.
Mintha Orbán Viktor nem venné észre az iróniát: hiszen kik azok, akik elmentek Nyugatra — saját tudatlanságukat és naivitásukat le sem tagadva —, hogy ott megmondják nekik, mit kell gondolni? És aztán ezt kritika nélkül elfogadva jöjjenek haza, hogy önkényuralommal vádolják — természetesen a megfelelő definíciós keretben — a magyar kormányt?
Orbán Viktor megalkotta a tökéletes paródiáját annak a képnek, amit ő maga épített fel a Brüsszelbe járó baloldali-liberális politikusokról.
És Venezuela tökéletesen illik mindebbe, hiszen vajon hány magyar választópolgár gondol bármit is Venezueláról?
A kormány július elején 100 plusz 50 millió forint segélyt adott Venezuelának a kettős földrengés hatásainak enyhítése érdekében. A hír az ingerküszöböt alig ütötte át, az emberek többsége aligha hallott róla. Nem lennék meglepve, ha nemsokára leleplezésként jelenne meg Fidesz-közeli oldalakon, a venezuelai modell magyarországi építésének bizonyítékaként.
Természetesen nem Venezuela mint ország itt a lényeg, hanem az, mennyire nem a magyar valóságra kialakított értelmezéssel próbálkozik Orbán Viktor. Venezuela releváns politikai téma Washingtonban — ismeretlen Magyarországon. Az, hogy Orbán Venezuelát a központi fideszes üzenet részévé teszi, számomra azt jelzi: referenciapontja disszidált.
Még a mindig aktuális székely vicc is valahogy olyan furcsán hangzott idén. Mintha pontosan azt mondaná: nem érti a Fidesz az országot. Hadd idézzem fel nektek.
A székely asszony úgy dönt, hogy meglepi az urát. Új frizura. Ondolált haj. Pesti divat szerinti ruha. Smink.
Hazajön az ember.
– Apjuk? Felismer?
– Nem.
– Én vagyok a felesége!
– Akkor jó.
Így vagyunk most Magyarországon, tisztelt hölgyeim és uraim! Akkor jó!
Lehet, hogy rosszul értem, de mi történik itt? A feleség egyszer kijut a székely férj közeléből, megváltozik, jobban érzi magát. Férje pedig nem ismer rá. Elment mellette az élet. Márpedig ha az utolsó mondatot nézzük, a férj: a Fidesz.
A nyilvánvaló gender-dimenzió elemzését (elég kemény azért az is) meghagynám másnak.
Önkényes témaválasztás
Mit tesz az ember, amikor önkényt lát? Tiltakozik. Tüntet. Harcol. Ilyesmiről beszél Orbán Viktor is: fel kell lépni az önkénnyel szemben. Össze kell tartani. Az aljas támadásokat a leghatározottabban vissza kell utasítani.
Rendkívüli sajtótájékoztató, ha megvonják a szót. Fokozott a dráma, ha számítógépes szervereket foglalnak le.Egyetlen esetben maradhat a hallgatás. Egyetlen esetben nem kell mindenütt azonnal riadót fújni.
Ha a vád a korrupció.
Magyar Péter elmondja a Parlamentben, mennyit lopott — értelmezése szerint — a Fidesz, Bóka pedig nem reflektál erre. Az újságok címoldala tele korrupciós vádakkal, de Orbán beszédében szó sem esik róluk. A kormány egykori második embere állítja, hogy „a magyar közvélemény nagyobbik része a Fideszhez úgy közelít, mint bűnözők társaságához”.
És a Fidesz politikusai felháborodnak, hogy börtönnel fenyegetik őket, de nem reflektálnak arra, miért. Az ÁVÓ-hoz hasonlítják a tervezett új vagyonvisszaszerzési hivatalt — de egyetlen szavuk se volt arról a vagyonról, amit egyébként vissza akar szerezni az intézmény.
És szerintem észre sem veszi a Fidesz, hogy ezzel a magatartással mennyire megerősíti az állampolgárokban a Magyar Péter által adott értelmezést. Ugyanis gondoljunk bele: ha valakit minden nap sokszorosan megvádolnak azzal, hogy közpénzt lopott, és ő egyébként ártatlan, nem háborodna fel? Nem mondaná azt: állok minden vizsgálat elé? Nem azt mondaná, hogy az új ávó egyébként majd az ő pénzét ellopja?
És ez a legfontosabb érv, ami miatt szerintem az önkény narratívája nem fog működni. Mert a Fidesz a nemzeti oldallal szembeni ideológiai támadásnak nevezi ezt, miközben a kormány végső soron azt mondja: a Fidesz holdudvara és politikusai rengeteget loptak.
Korábbi írásomban azzal foglalkoztam, jogállamisági vagy korrupciós ügyek zajlanak-e ma a nyilvánosság előtt — amellett érvelve, hogy a választók többsége e második értelmezést fogadja el.
Ha pedig ez igaz, akkor azt a klasszikus helyzetet látjuk, amikor a hatalmas pénzek eltulajdonításával vádolt szereplő eljárási kérdésekbe kapaszkodva próbál felmentő ítéletet kicsikarni.
Ami egyébként néha sikerül is. A bíróságon. A közvélemény előtt: szinte soha.
Ha már Amerikában járt, Orbán Viktor tájékozódhatott volna arról is, kit szeretnek jobban az emberek: a kemény ügyészeket, akik minden eszközzel felderítik a visszásságokat — vagy a vádak elől kiangolnázni kívánó elitet.
Ha szeretnél még ilyen tartalmakat, iratkozz fel!